Sipos Tünde vagyok, a Kőketánc Kulturális Egyesület vezetője, drámapedagógus, színész, foglalkozásvezető. Abban hiszek, hogy a művészeti oktatás és ezen belül a Színművészet oktatása nagymértékben hozzájárul, hogy a gyerek személyisége nyitottá váljon a közösségi alkotó tevékenységek, a többi ember és nem utolsó sorban önmaga számára. A színművészet egyik legősibb művészeti ág, sok mindenre megtanít: nyitottság, komfort zónából való kilépés, más személy „bőrébe bújás”, beszédkészség fejlesztés, improvizáció, önfegyelem, koncentrációs képesség, kitartás, pontosság. Fejleszti a gyerekek szocializációs, kommunikációs és kezdeményező készségét, egyáltalán visszaadja azt az érzést, hogy együtt lenni, alkotni jó J.
Azoknak ajánlom a színjátszás szakot, akik önmagukért, az alkotás öröméért, a kimondott szó valódiságáért, az együtt töltött idő megismételhetetlenségéért, vidámságért, őszinte és önfeledt pillanatokért választják. Nincsen semmi előfeltétel, csak nyitottság, bátorság és jó szándék.
„Az ember szereti képezni magát, szeret érdeklődő, figyelmes lenni, szeret valamit csodálni, valamin meghatódni, és megpróbálni megérteni, hogy áll meg a lábán ez az egész…”
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk